Aki azt gondolná, hogy március 15-ének előestéjén a tv-k majd elhalmozzák a nézőket a vonatkozó ünnepi filmkínálattal, az legalább akkorát csalódik, mint aki kereskedelmi tévén főműsoridőben akar ismeretterjesztő-, művész- vagy dokumentumfilmet nézni. Ráadásul még annyira se sikerült időzíteniük a csatornáknak, hogy az Ozorai példa című ma is nézhető, sőt érdekes kisfilmet ne épp egy hete adták volna, hanem most.
No de azért ne keseredjen neki, aki a ma estét a tv előtt szeretné tölteni, mert azért így is túlkínálat van. Az m1 tuti befutóra tett: negyed kilenckor A tanú című magyar filmklasszikust láthatjuk. Mint tudjuk, az 1969-ben készült filmszatíra a Rákosi-korszakot figurázza ki Pelikán József gátőr viszontagságos életútjának bemutatásával. Mndazonáltal a film rögtön elkészülte után be lett tiltva, s tíz évvel később is csak a „Betiltott filmek fesztiváljára” engedték ki bemutatni. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy kultuszfilm lett belőle (ellentétben a jóval vérszegényebb második résszel, ami a rendszerváltást próbálta kifigurázni). S nem mellékesen rengeteg klasszikussá lett mondást terjesztett el.
Ki ne emlékezne az ÁVÓ vezetőjét, Péter Gábort megjelenítő Virág elvtárs híres mondataira, mint amilyen a „Tudja, Pelikán elvtárs, egyszer majd kérni fogunk magától valamit”, vagy az „Én csak azt mondom, Pelikán elvtárs, a nemzetközi helyzet egyre fokozódik”, valamint a felejthetetlen „Az élet nem habostorta, Pelikán”. De a korszakot hűen jelenítik meg Virág elvtárs olyan mondatai is, mint az „Ahol nem vagyunk mi, ott az ellenség”, vagy a „Mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akire ha kell, 5 perc alatt nem bizonyítom rá, hogy bűnös! Magára is, magamra is, mindenkire!”, továbbá az „Aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik, és aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló.” Vagy az olyan vérfagyasztó mondatok, mint amikor az uszodát vezető Pelikán helyett az egyik jelenetben bűnbakká teszik a jegyszedőt, s ezt Virág így nyugtázza: „A jegyszedőnek az anyja egy malomtulajdonos kulák szeretője volt. Bevallotta. ...spongya rá. Mi úgyis tudunk mindent. Ezt a zakót például 1938-ban varrták. Angol szövet, 85%-os gyapjú. A válla kicsit túl van tömve, de a reverje jó.”
De emlékezetesek a Rákosit megjelenítő Bástya elvtárs mondatai is, amit a koncepciós per forgatókönyvét átadó írónak mond: „Mi ez? Bástya elvtársat már meg sem akarják gyilkolni? Én már szart érek?” Vagy a büszkélkedő Virág elvtársnak mondott klasszikus: „Szerénység! Ne tömjénezze magát! Szerénység! Ha én valamit szeretek magamban, az a szerénység.”
És hát jelenetek tucatjai emelhetők ki: „Pelikán: Ez citrom! Virág elvtárs: Narancs. Pelikán: Citrom! Virág elvtárs: Nem nyitok vitát.” Majd pedig a jelenet vége: „Bástya elvtárs: (a felkínált citromba harap) Mi ez? Pelikán: Narancs. Bástya elvtárs: Narancs?! Pelikán: Az új magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk. Pelikán - immár Virág elvtár felé: Azért van egy kis rossz érzésem. Miért kell ekkora felhajtást csinálni? Mégiscsak becsaptuk az embereket. Virág elvtárs: Ugyan, kit csaptunk be? Magunkat? Mi tudjuk, miről van szó. A kutatókat? Azok örülnek, hogy plecsni van a mellükön. A széles tömegeket? Azok úgyse esznek se narancsot, se citromot, de boldogok, hogy velünk ünnepelhetnek. Az imperialistákat? Ühüm, azoknak alaposan túljártunk az eszén. Nem szeretnék most a helyükben lenni! Kiadtuk a jelszót: legyen magyar narancs! És lett magyar narancs. Mi nem ígérgetünk a levegőbe, Pelikán.”
És amikor a halálraítélt Pelikán tart ideológiai felkészítést a másnap vizsgázó börtönőrnek: „Börtönőr: És mi az a Duma bojkottja? Pelikán: A duma bojkottja? Szerintem az, hogy mindenki fogja be a pofáját.”
Vagy a koncepciós per jelenete: „Virág elvtárs: Nem akarja még egyszer átnézni a vallomását, Pelikán? Pelikán: Nem, annyit gyakoroltuk az elvtársnővel, nem akarom! Virág elvtárs: Egy kis frissítés sosem árt, jó pap holtig tanul. Tudja ki mondta ezt, Pelikán? Pelikán: Tudom, tessék ideadni! Virág elvtárs: Mi egy nagyon szép vallomást várunk magától, Pelikán elvtárs! Pelikán: Elnézést Virág elvtárs, ez az ítélet!”
De említhető a Pelikán ellen zajló eljárás idején a beszélgetés a börtönben, amikor a lánya beszámol neki a beszélőn, hogy áll az ügye: „Pelikán: Mit mondott az ügyvéd? Pelikán lánya: Azt mondta, hogy majd mindent megtesz. Pelikán: Mennyit kapok? Pelikán lánya: Hát az attól függ, mert lehet, hogy csak pénzbírság, de lehet, hogy a legsúlyosabb, hát szóval halál. Tetszik tudni az a kérdés, hogy apukával példát akarnak-e statuálni. Pelikán: Micsoda? Halál? Pelikán lánya: A statuálás a lényeg, mert aszerint kapja apuka a büntetést. Pelikán: Szép dolog. Mit mondott még az ügyvéd? Pelikán lánya: Azt mondta, hogy majd ne tessék csodálkozni, ha ő a tárgyaláson igen súlyos büntetést kér. Pelikán: Kicsoda? A védőügyvéd? Pelikán lánya: Igen, mert ha apuka kulák volna, azokból most sok van, de mert apuka párttag, ő meg párton kívüli, hát szóval szocialista jog, meg minden. Pelikán: Mi van a szocialista joggal? Gondolkozz csak! Pelikán lánya: Hát a statuálás a lényeg. És hogy ne tessék idegeskedni.”
A TV2-n, a nemzeti elkötelezettségét gyakran hangsúlyozó kereskedelmi csatornán amerikai polgárháborús kalandfilm lesz, majd egy öbölháborús veteránról szóló thriller. Számomra mindkettő kihagyhatónak tűnik.
Az RTL Klub is amerikai filmeket választott, de nem a sokadik vonalból, hanem olyan nagy klasszikust vetít le (vajon vetítették már százszor legalább?), mint amilyen a Drágán add az életed! Bruce Willis főszereplésével. Ez ugye több szempontból is klasszikus darab. Egyrészt az álomgyár mitológia-rengetegében Bruce Willis egyfajta modern Héraklész, másrészt több filmes hagyomány folytatója. Egyrészt megjelenik benne a terroristákat legyőző egyszerű zsaru toposza. Másrészt a terroristák természetesen utónácik. Közben az amerikai álom olyan elemeit villantja fel, mint a társadalmi különbségek nélküliség nemes eszméje (a zsaru felesége ismert újságírónő). De a történet filozófiai háttere mégis csak a Függetlenségi Nyilatkozat szellemisége. Miért is? Ne feledjük, hogy a Függetlenségi Nyilatkozat praeambuluma után rögtön így folytatódik: „Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen Jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az Élethez és a Szabadsághoz, valamint a jog a Boldogságra való törekvésre. Ezeknek a jogoknak a biztosítására az Emberek Kormányzatokat létesítenek, amelyeknek törvényes hatalma a kormányzottak beleegyezésén nyugszik. Ha bármikor, bármely Kormányforma alkalmatlanná válik e célok megvalósítására, a nép Joga, hogy az ilyen kormányzatot megváltoztassa vagy eltörölje, és új Kormányzatot létesítsen, olyan elvekre alapítva és hatalmát olyan módon szervezve, amely jobban védi Biztonságát, és jobban elősegíti Boldogulását.” Ez pedig nem más, mint a libertári(án)us credo alaptétele, ami valahogy így fogalmazható meg: Ha bárki (beleértve az államot is) korlátozná az egyén boldogulását, akkor az egyén joga az ellenállás és a boldogság egyéni úton való keresése. Ez pedig ismét csak az amerikai álom mítoszának magja. Miközben tehát John McClain (vajon van áthallás az elnökjelölt John McCain-re?) a feleségéért küzdve megöl egy tucat bűnözőt, megkerüli a hatóságokat, és komoly kárt okoz magán- és állami vagyonban: nem tesz mást, mint az Alapító Atyák elvei szerint cselekszik.
Noha tény, hogy a Szenvedélyek viharában című film érdekesebb lett volna az ugyane vonulatba is tartozó filmek közül. És nem csak azért, mert ott Brad Pitt a főhős, hanem azért is, mert e főhős sokkal összetettebb jellem, mint a Bruce Willis által megformált zsaru. Hanem azért is, mert ebben a filmben több a konfliktus, a drámaiság, s így jóval inkább emberi. No de, most nem erről beszélünk!
Visszatérve az RTL Klub műsorához: a Drágán add az életed! előtt az Álmok útján című filmet vetítik, főszerepben Britney Spears-szel. Úgy tűnik tehát, hogy a mai estét az RTL Klub az amerikai álom elemzésének szentelte. Míg ugyanis a Drágán add az életed! az amerkai álom libertárius gondolatának megtestesülése, addig az Álmok útján a középosztálybeli WASP (fehér angolszász protestáns, magyarosan esetleg így hangzana: a /fehér/ keresztény középosztály) kislányok szirupos álma a felnőtté válásról. Így tehát fiúknak leginkább csak akkor és azért nézhető, ha kíváncsiak az elkerülhetetlenül közelgő szüzességelvesztős jelenetre. (Csalódni fognak.) De randifilmnek elmegy, persze szigorúan 16-
A Duna TV egy a huszadik század elején játszódó filmdrámát kínál, amelyben az Amerikába kivándorlók kiszolgáltatottsága a központi téma. (Tehát ismét egy film az amerikai álomról, és az azért hozott áldozatokról.) 0:45-kor pedig a Kisenciklopédia című mini-ismeretterjesztő (afféle újjávarázsolt „A hét műtárgya”) film lesz Albrecht Dürer Apokalipszis-fametszetsorozatáról. Az időpontot nyilván egyrészt magyarázza az, hogy ismétlő sávban van, másrészt, hogy a Duna TV a tengerentúli magyarok is vetít, ez (ugye az időeltolódás) magyarázza a hajnali kettőkor kezdődő mesét is.
Az m2 pedig – eltekintve a Gárdonyi mű adaptációjától – lényegében rétegműsort vetít (pl. dokumetumfilmet a veszprémi kézilabdás, Marian Cozma nemrégiben történt meggyilkolásáról).
Utolsó kommentek