töritanár

A töris filmklub ötlete egyáltalán nem eredeti. Mint ahogy az sem, hogy az ne csak egy klub legyen, hanem felvehető kurzus is egyúttal. Jó pár éve ott voltam, amikor Tapolcai László a kelet-európai nemzeti mítoszokat megfilmesítő alkotásokat gyűjtötte össze és vetítette a Lengyel Intézetben. Masát Ádám collegiumi óráira is több filmrészletet, sőt teljes filmet is behozott, hogy jobban megértsük a világtörténelem egy-egy letűnt korszakának, vagy épp pillanatának hangulatát, működését. Egészen más jellegű filmes óra, amit Zeidler Miklós tart az utóbbi szemeszterekben az ELTE-n a Horthy-kor játékfilmjeiről, vagy amit Vonyó József tart Pécsett az 1945-1989 közti korszakról. Utóbbiak ugyanis az adott korban készült filmekben vizsgálják, hogy mennyire üt át a korszellem az egyes műveken. Természetesen, amikor a filmklub ötlete megfogalmazódott, majd amikor a tematikát állítottam össze, nekem is el kellett döntenem, hogy milyen jellegű legyen a félév. Azt tudtam, hogy Miklós és Vonyó tanár úr órájához hasonlót nem áll szándékomban csinálni, mert ha valaki ilyet akar, akkor tessék felvenni az ő óráikat, vagy letölteni a neten elérhető tananyagokat (Vonyó tanár úr óravázlatai fenn vannak). Abban is biztos voltam, hogy kezdésnek nem fogok nekiugrani a „magyar nemzeti történelmi filmek” témának, noha a Honfoglalástól, sőt Jankovics Ének a csodaszarvasról című rajzfilmjétől kezdve egészen a Megint tanúig vagy még tovább bőven lenne film a magyar történelem áttekintéséhez.

Engem azonban elsősorban az érdekelt, hogy a mai (na jó: utóbbi egy-két évtized) filmgyártása miként jeleníti meg a múltat. Igazából persze csak azokról a filmekről lesz szó, amelyek szerintem „történelmi filmnek” tekinthetők, azaz tényleges történelmi ismereteket közvetítenek. Úgyhogy az Underworld és vele a Corvin-család (ugye a Hunyadiak) és a vérfarkasok kapcsolata kimaradt a szórásból. Lesznek viszont olyan közönségfilmek, amelyekben vannak megragadó hangulatok, hiteles jelenetek. A filmeket ugyanis én az „impresszív történeti tudat formálás” kitűnő eszközének tartom. Éppen ezért úgy vélem, hogy egyetlen történelem tanár se mondhat le arról, hogy közismert filmek hiteles részleteire és kritikára méltó torzításaira felhívja a figyelmet. Abban ugyanis egészen biztos vagyok, hogy egy-egy jó filmjelenet sokkal könnyebben tesz átélhetővé és megérthetővé rég letűnt korokat, amelyek számunkra idegen „logika” alapján működtek.

Mindezek fényében válogattam össze a félév „anyagát”, mellyel végig fogunk haladni az ókortól egészen napjainkig. A nulladik alkalom annyiban különleges, hogy ezen nem nagyjátékfilmeket, hanem zeneszámokat és rövidfilmeket mutatok be – kedvcsináló gyanánt. A U2 1997-es Pop albumának egyik slágerét, a Please-t azért vettem fel, mert ez volt az első élményem, amikor úgy láttam, hogy egy klipből ki lehet bontani egy történeti problémát (az észak-ír konfliktust történetesen). A Belga Királyok a házban című száma különösen jó példa arra, hogy még az érettségi anyagot is lehet népszerűen előadni. (Különösen, hogy egy rajongójuk készített egy olyan honlapot, ahol minden utalást megmagyarázott! Ez gyakorlatilag egy komplett érettségi-előkészítő. ;-) Végül pedig a Nagy Könyv című vetélkedő két döntőbe jutott műről készült kisfilmjét választottam, mivel mindkettő példaértékű. Függetlenül attól, hogy ki mit gondol Geszti Péterről, ebben a rövidfilmben Geszti nemcsak önmagát adja (a rapbetétekkel, és a jelenkorra áthallásos mondatokkal), de egyúttal azt is bizonyítja, hogy nagyon alapos töritanár is. Az ugyanis, ahogyan a Pál utcai fiúkat kontextualizálja, azaz kibontja az irodalmi művet ihlető egykor volt valóságot, mindenképpen példaértékű. A magam részéről sajnálom, hogy nincs több ilyen kisfilm, mert a 25 perces terjedelem ráadásul arra is alkalmas, hogy általános vagy középiskolai órára bevigyék a tanárok, mert utána marad még idő a látottak megbeszélésére. Ákos klipje más szempontból érdekes. Az ugyanis nem arra törekszik, hogy rámutasson az Orwell-mű fogantatására, az írói ihlet eredetére (bár erre is utal), hanem az Orwell-mű „lényegét”, hangulatát igyekszik megragadni: a huszadik századi totalitárius diktatúrák embertelenségét mutatja be. Ákos rövidfilmje felvillant más olyan utakat, amiket választhattam volna, amikor a filmek listáját összeállítottam. Lehetett volna ugyanis az is, hogy olyan témá(ka)t járunk körbe, mint mondjuk a „kirekesztés” fogalma, a „diktatúrák működési mechanizmusa”, a „kegyetlenség” vagy épp a „szerelem” története. A magyar történetíráshoz és tanításhoz azonban jóval közelebb áll a korszakokban és konkrét eseményekben való gondolkodás, mint az esszéista franciák olyan témái, mint például a „Francia vidék hangjai” vagy a „szaglás története” – amely címeket a magyar történészek bátran lebecsülik és kinevetik, miközben a franciáknál ismert és neves történészek írnak ilyen témákról… Egyébként Ákos kisfilmje történetfilozófiai kérdéseket is felvet (bár az erre adott egyértelmű válasza már-már dogmatikusan leegyszerűsítő). Olyan kérdéseket tárgyal ugyanis, hogy eltörölhető-e a múlt, szabadon átírható-e a történelem…? És ez egy másik lehetőség lett volna: olyan filmeket válogatni össze, amelyek a történetmondásuk miatt érdekesek. Ebben az esetben azt elemeznénk az órákon, hogy filmes eszközökkel egyáltalán hogyan lehet egy történetet elmondani. Ez amúgy nagyon is közel állna hozzám, de ebben a félévben nem ez a filmválogatás szervezőelve; ahol viszont lesz rá alkalom, ott erre is utalni fogok a megnézett filmek megbeszélése során. Így bevezetésként nagyjából ennyit akartam elmondani a tematikáról.

A filmek megnézését követő beszélgetéshez pedig egy többek számára nyilvánvaló és egyszerű javaslatom lenne: bátran tekintsük a filmet önálló művészeti ágnak! Azaz azokban az esetekben, ha egy film egy irodalmi alkotáson alapszik, akkor se azt várjuk el tőle, hogy az eredeti mű minden részletét megjelenítse, vagy épp egyfajta zanzáját adja. Persze hasznos és érdekes lehet tudni, hogy miben tér el az irodalmi mű és a film – de ne ez legyen értékelésünk fő szempontja. Kissé forradalmian fogalmazva: Szabadítsuk fel a filmet az irodalomkritikusok terrorja alól! A beszélgetések során annyit kérek, hogy mindenki bátran alkosson véleményt a látottakról. Végülis a jegyszerzés is ezen alapszik azoknál, akik felvették a kurzust: valamelyik témáról egy esszét kell majd írniuk.

Az egyes vetítésekre mindazonáltal elsősorban jó szórakozást kívánok!